Mint utóbb kiderült, showcar, azaz bemutatóautó, egyedi, nem lesz a kereskedésekben.
És ha jól látom, menni se fog már sehova; megy kiállítási tárgynak.
Vajon a vontató is?
Egyre Mekkábbnak érzem Göteborgot; mielőtt megtérek őseimhez, el kell oda zarándokolnom. :)
Erre a képre klikk, és jó nagy lesz!
Klikk a képre, és egy seregnyi bmp-fájl vár letöltésre becsomagolva. :)
Sajnos szombaton se jött össze a post, de már ittvan, és mindenoké. Szóval...
Az 1935-ös évben mutatta be a Volvo a 650-es széria utódmodelljét, a PV36 tipust, ami a köztudatba Carioca néven került be. Az akkori műszaki színvonalat leiskolázó autót Ivan Örnberg tervezte, akit a svédek amerikából csábítottak az öreg kontinensre; talán ezért van némi hasonlóság a Carioca és az 1934-es Chrysler Airflow között.
A lámpák és a csomagtartó belesimulnak a karosszériába és a hátsó kereket is leburkolták a kisebb légellenállás érdekében, emellett a szélvédő középen osztott, hathengeres motorja 80 lóerőt, a független első futómű és a hátsó stabilizátor pedig stabil útfekvést biztosított a hat személyes gép részére.
A technikai újítások, a rendkívül modern megoldások és a limitált (500 db) mennyiség baromi magas árat eredményeztek, a hazai piacon szinte nem is kellett senkinek (pontos adatokat nem találtam, csak annyit, hogy a legyártott Carioca-k cirka 90%-a exportra ment).
Az 1936-ban bemutatott PV51 - ami tulajdonképp a Carioca "lebutított" utódja - viszont igencsak jól fogyott, és a legyártott 2800 darab harmada a Skandináv félsziget svédebbik felén maradt.
Az autó a "butításnak" köszönhetően könnyebb lett, mint elődje, viszont a motorja erősebb volt (86 LE), vagyis egy kifejezetten agilis, gyors kisautót kell elképzelni (szerencsésebbeknek nem kell elképzelni; lemennek a garázsba, és megsimogatják). :)
A hosszúra nyúlt "hétvége" után először egy kis reklám:
Holnap este, de legkésőbb szombaton pedig összeütök egy Carioca-sztorit, igérem. :)
A szokások rabja vagyok: ismét böngettem a használtautóponthut. A keresés beállításai és a "keresés" gomb megnyomása után egy harmincvalahány darabos lista jött ki, aminek a nagy részét már láttam párszor, így egyből kiszúrtam az újoncokat.
Elsőként ezt:
Ez egy DAF 55 kombi. Finoman fogalmazva felújításra szorul.
Oké, ez egy romhalmaz, egy kupac ócskavas, egy váz, egy autó hullája. Más szempontból viszont egy 1969-es gyártású ritkaság, a holland autógyártás relikviája, egy megmentésre váró veteránautó. Százötvenezer forintért.
Ilyen, amikor gyári állapotban van:
Kicsit szomorkodtam felette, meg szépeket és jókat kívántam neki, aztán pörgettem tovább a listát, és leesett az állam. Még egy DAF, nem is akármilyen. A Volvo 66 postban írtam róla, iszonyúan tetszik, tetszett is mindig, sajnáltam hogy nem készült belőle Volvo verzió, és simán kéne.
Ez egy 66 Marathon kupé, "korának megfelelő" állapotban, honosításra (vagy egyéb megoldásra) és csinosításra várva, kicsivel háromszáz alatt.
Igen, ez még mindig egy Volvo-blog, de mivel kapcsolódik a svéd gyárhoz, nomeg a Volvo-k közé tették őket a tulajdonosaik, azt hiszem, elférnek itt. :)
Ja, klikk a képekre!
Assan Gabrielsson és Gustaf Larsson első közös produktuma, az ÖV4 Jakob 1927. április 14-én gördült ki a Göteborg mellett létesített üzemből. Az anyacég, az SKF nevű csapágyüzem 1000 darabos szériát irányzott elő a tipusból; felét nyitott (ÖV4), másik felét pedig zárt kaosszériával (PV4).
Merev tengely, laprugók, alvázas szerkezet, amerikai formaterv, mint szinte minden akkoriban született autó. Jó, az olaszok már akkor is jók voltak dizájnból, de a többiek még a jenkiket másolták bőszen. A beépített motor azonban egy eredetileg hajók számára tervezett négyhengeres, 28 lóerős, 1,9 literes gépezet volt háromfokozatú szinkronizálatlan váltóval. Ezzel a hajtással a Jakob akár a 90 km/h-s sebességet is elérhette, ami akkoriban kiváló teljesítményt jelentett.
Az első évben sikerült 297 darabot eladni a két változatból, a következő évben pedig bevezették a PV4 alapjaira épített Volvo S tipust, ami gyakorlatilag egy luxusváltozat volt, valamint a Series I. névre keresztelt 1,5 tonnás terhelhetőségű teherautót, ami az ÖV4-re épült és azonnal hatalmas sikert aratott.
.JPG)
A Volvo első tipusa annyira sikeres volt, hogy 1928-ban a megrendeléstől számítva fél évig várhatott a vásárló, míg beleülhetett a saját Jakobjába. Ennek ellenére a gyártást a 996-odik darabnál leállították, mert 1930-ban ideje volt egy korszerűbb tipussal előrukkolni, ami nem volt más, mint a PV650.
Volvo PV36 Carioca 1935-ből. Klikk a képre, és növekedésnek indul!
_2.jpg)
Erről...
...szól a mai teszt a totalcar.hu-n!
Ja, és Karottáé...
Ja, és eladó...
Remélem, jó kézbe kerül "magyarország legszebb állapotú négynyolcvanasa". :)
Adott egy 244:
Semmi extra, unalmas, sok fut belőle az utakon.
Íme Odin vagy Thor vagy tudomisén kései leszármazottja, Kretén és az ő harci szekere.
Najó, a végeredmény nem ennyire rettenet...
>Ide< katt, és az átalakulás részleteibe is kapunk bepillantást.
Na ez az a custom, amitől elönti az agyamat a sz*r...
Ha esetleg nem ismerné fel valaki, ez egy Amazon...
Nem is tudtam, hogy a P1800-ból készült kabrió változat is.
A fenti kép szerint igen. Vagy ez csak valami átépítés?
Valaki, aki nálam okosabb, elmondhatná, hogy mi a helyzet...
Vagy legalábbis annak tűnik. De amit ír, az korrekt, egy megnézést megérne a vas...
Idéznék:
"Hibái: - A tempomat nem jó, viszont az egyszerűen javítható. - Az ülésfűtés nem jó. Nem is igazán javítható, egyszerűbb bontásból biztosítani a javítást. - A kéziféket be kell állítani, mert igen gyenge, bár a fékpofák újak benne. - A bal hátsó sárvédőív belül rozsdásodik (kívülről ez nem látszik és nem is komoly). - A bal hátsó lámpa mellett és alatt a lemez rozsdásodik, de ez se látszik kívülről. - A vezetőoldali és a jobb első ajtókárpit kicsit viseltes. Nem komoly, de egy csere (bontóból) sokat dobna rajta. - Az 5. sebességi fokozat jelenleg nem kapcsolható. Nem a váltó rossz, hanem valamelyik vezeték vagy relé, merthogy ebben overdrive-os váltó van, vagyis az 5.-et egy gombbal kell kapcsolni. Szóval javítható. - Itt-ott lepattant a festék, néhol felületi karcok is éktelenkednek rajta, mi több, pár helyen felhólyagosodott a fényezés. Újrafényezésre nincs szükésg, simán vállalható az autó külseje, bár egy polírozás biztosan dobna rajta."
Aki ezt így le meri írni, az vagy kórosan őszinte, vagy hülye, esetleg mindkettő. Szívesen kezet ráznék vele, és ha épp egy 760-ast készülnék venni, mindenképp elmennék hozzá szemrevételezni az autóját. Valamint meghívnám egy sörre is. :)
Klikk a képre, és olvasható a teljes szöveg, valamint megtekinthetőek a képek is.
...nem is Volvo, hanem a svédek által felvásárolt holland DAF cég legutolsó tipusa, a 66.
A DAF 1928-ban kezdte az ipart, vagyis egy nagy múltú cégről beszélünk; a termelés folyamatos volt, ontották magukből a kisautókat, a hollandusok pedig vették, mint a cukrot, hiszen olcsó volt és így nagy tömegeket lehetett az autósok táborába csábítani. Valószínűleg a Volvo vezetőségének szeme előtt is ez lebeghetett, amikor 1975-ben felvásárolták a vállalatot és folytatták a 66-os modell gyártását módosított hűtőmaszkkal.
A típusnak három változata létezett: a kétajtós miniszedán, a kombi és a kupé; a Volvo ebből az első kettőt gyártotta csak, pedig a harmadik lett volna csak igazán sikeres. Szerintem.
Hátde nem? :)
Volvo címkével 1976-ban kezdték gyártani a DL illetve GL változatokat, a különbség a motor méretében jelentkezett csupán: a DL 1,1 literes volt, a GL 1,3-as. Illetve akadt még egy kívülről is látható jegy, ami alapján eldönthetjük, hogy mit is látunk: a GL ikerfényszórókat kapott.
Az egyetlen technikai érdekesség, amivel kapcsolatban autóbuznyák körökben elő szokták szedni a 66-ost, az a Variomatic nevű fokozatmentes, ékszíjas váltó, ami az isten se tudja, hogy mi fán terem, mert amilyen tökjó, olyan gyorsan el is tűnt a süllyesztőben.
A két változatot 1979-ig gyártották ebben a formában, majd egy modellfrissítést követően simán 66-ként gyártották még egy évig. Ez volt a holland Volvo hattyúdala...
Én sírnék, ha élőben látnám...
Így képen nézve is megvisel kissé. Klikk ide és van több is, nem csak Volvo-k.
Íme a PV179 1952-ből, ami sajnos nem került sorozatgyártásra, viszont az orra legalább visszaköszönt a P1900 kabrión.
Klikk rá, és nagyobb lesz!
Első állandó kommentelő olvasóm kérése gyakorlatilag szent; alant egy kis 262 áttekintés következik.
Kedvenc svédeim mindig is rajongtak a kupékért. (Ki nem?) Szinte minden négyajtós szedánból készült legalább prototipus szintjén kétajtós kupé (avagy szedán; sokan vannak úgy vele, hogy a kupé segge lejt, és pont). Az Amazon kétajtós verziója túlélte a négyajtóst, a 144 párja a 142, még a 164-ből is készült egy two-door-saloon variáns, csak sajnos sosem jutott el a sorozatgyártásig, és persze a 244 is kapott kistestvért (242).
A post tárgyát képező autó formatervének elkészítését a Bertone tervezőstúdióra bízták, és valószínűleg alaposan a fejükbe sulykolták, hogy a Volvo elsődleges piaca még mindig az Egyesült Államok; az ottani ízlésnek megfelelni vágyás a vaskos C-oszlopnál érhető tetten, jellegzetes jenki-kupé külsőt kölcsönöz a vasnak.
A 262-esből 1979-től 1980-ig 6622 darabot gyártottak, 2,7-es V6-os motort kapott, mint a 260-as sorozat többi tagja, amiből 148 lóerőt lehetett kisajtolni. A végsebesség (a gyáriak szerint) 185 km/h, de a cirka másfél tonnás súly miatt a csúcssebesség eléréséig a Háború és békét simán ki lehet olvasni.
De az ilyen autó nem száguldozásra való. A fekagyerekek a gettóban általában hasonló kiállású verdákban ülve dörmögik, hogy "Dzsaszt krúzin!" Azaz lassan, kényelmesen, és mindenek felett elegánsan. Kívülről a kocsi ugyanis egy Rolls eleganciáját képes nyújtani, az utastér azonban szerény véleményem szerint egy cseppet eltúlzott, giccses, és az ülések inkább foteleknek tűnnek, méghozzá a kényelmetlen fajtából.
Ezek a gépek mostanában érik el a harmincadik életévüket, a veteránkort; a relatíve alacsony darabszám, az elegancia, a kétszázasok legendás biztonsági mutatói miatt keresettebbek, mint új korukban, ennek ellenére kettő is eladó nálunk, ez és ez. És nem is olyan vészes az áruk sem.
Na Csoki, melyikre nevezel be? :)
Sajnos nem sikerült sokmindent megtudnom erről a khm érdekes vasról, csupán annyit, hogy tanulmány volt, mint a Philip, és egyetlen példány épült, aztán (gondolom, látva a nem igazán harmonikus formát) törölték a programot. A 262 mellé felesleges is lett volna egy méretes ferdehátú kupé, azt hiszem...
Az autó a göteborgi Volvo múzeumban van kiállítva.
Szokásom szerint ismét böngésztem a használtautóponthut; régi Volvók, satöbbi. Egyszercsak kiszúrtam ezt:
Hohó, ezt ismerem, de nem ennyiért! További böngetés eredményeként megtaláltam az eredetit is:
Rendszám egyezik, kétség nem fér hozzá, itt valami nem stimmel.
Valaki elmagyarázná?
Klikk a képekre!
Utolsó kommentek