Mikor ilyet látok, ökölbe szorulnak a lábujjaim is. Gyári állapot, homokszín kívül-belül, a világ legszebb felnije négyszer, minden a helyén, minden tipp-topp, és még a kis kiegészítők is olyanok, hogy az ember a hatvanas években érzi magát.

Bele se merek gondolni, hány munkaóra fekszik egy ilyen autóban. Százak. Ezrek. És minimum milliók, forintban.

És akkor még csak a külsőt vettük szemügyre.

Hogy a kárpit szép, az ugye egy felújított veteránautóban alap. A kardánalagútra helyezett kis fémkosár, benne a skótkockás kendővel meg a hab a tortán.

A kalaptartóra helyezett Sherlock-kalapok meg a koktélcseresznye. Vagy ilyesmi.

Tisztelet és irigység körmérkőzést játszik a bentmaradásért. Épp irigység vezet...