Az ötvenes évek elején-közepén a II. világháború már csak egy halványuló emlék volt, a gazdaság fellendülőben és a Volvo az USA felé kacsintgatott.

Legalábbis próbálkozott, na.

A Philip-projekt egyetlen "emléke" az Amazon motorterébe szánt V8-as aggregát lett volna két és fél literes lökettérfogattal, de pénz hiányában egy 1,6-os került bele, amit a PV444 motorjából alakítottak ki. '56-ban bemutatták, '57-ben már gyártani is kezdték, '59-ben pedig bevezették a hárompontos biztonságiövet, mint szériafelszerelést. Kb. innen datálódik a Volvo "biztonságosautó"-nimbusza. Tény: ők találták ki, hogy a biztonságiöv meg a biztonsági kormányoszlop jó dolog, meg még egy rakás ilyesmit, amitől kevésbé halsz meg.

1961-ben jelent meg a palettán a szép új 1,8-as motor (a P1800-ból), a 12 voltos elektronika és az aszimmetrikus fényszórók, illetve kigördült a gyár kapuján az első kétajtós változat, egy évvel később pedig a kombi. '64-ben minden verzió kapott első tárcsaféket, a kombi pluszban fékszervót is, mindemellett módosult a hűtőmaszk és deréktámaszos "fotelekben" terpeszkedhetett, aki ezután vett Amazont.

'65-re eltűntek a kocsiból a zsírzópontok, '66-ban megjelent a 115 lóerős 123GT sportváltozat, '67-ben pedig minden modell megkapta a biztonsági volán-biztonsági kormányoszlop kombót, és ebben az évben leállt a négyajtós gyártása.
A P120-as 1970-ig készült, összesen 667323 darab került forgalomba, és ebből az egész korrekt darabszámból egyszer úgyis az enyém lesz egy! :)

Köszönettel tartozom Csikós Zsoltnak, remekbeszabott cikke nélkül kénytelen lettem volna a posztomat wikiről összebogarászni.