1943 volt az év, amikor a Volvo vezetősége úgy határozott, hogy ideje a teherautókon és nagy személygépjárműveken kívül valami kicsit, olcsót, takarékosat, ám minőségit előállítani. Ha úgy tetszik, népautót. Német mintára. Igen.

Az irány adott volt: egyszerű forma, megbízható, kipróbált mechanika némi újítással. Az újítás kicsit túllépett a "némi" kategórián, az új csöppség önhordó karosszériát kapott az eddigi alvázas szerkezetekkel ellentétben. Közel negyvenen dolgoztak a terveken, méghozzá olyan tempóban, hogy '44-ben már kész voltak az életnagyságú famakettel is, amit meglátván Gabrielsson és Larsson urak a szívükhöz kaptak a gyönyörtől, és jóváhagyták a PV444 sorozatgyártását. Jó döntés volt, megalapozta a Volvo jövőjét.

1944 szeptember elsején mutatták be az újdonságot a nagyközönségnek egy még működésképtelen autóval. A reakció világossá tette a sorozatgyártásra vonatkozó döntés helyességét: az emberek szinte ölték egymást, csak hogy közelebbről is szemügyre vehessék a kis kerekseggűt. '45 őszén már közel 2500 előszerződést írtak alá, pedig ekkor még csak az első működő prototipust tesztelték. A púpos karosszéria mellett tervbe vettek még kombit (PV445 Duett), kabriót, illetve a 444-es orr-részével szerelt kisteherautót is.

A motor eleinte 40 lóerőt volt képes kisajtolni magából, ezt később 44-re iskerült növelni és a hátsó kerekeket hajtotta. Szó volt az elsőkerékmeghajtás bevezetéséről, de ezt takarékossági okokból elvetették. A felfüggesztés elől független, hátul az akkoriban szokásos merev tengely, amit tartókarokkal támasztottak ki, és csavarrugókat kapott.

A még a gyártás előtt meghatározott darabszámot 12000-re növelték az eredeti nyolcezerről 1945-ben, mindez a nagy érdeklődésnek volt köszönhető. 1947 február harmadikán gördült ki az utcára az első kész autó, ekkor papíron több, mint tízezer darabnak volt már gazdája. Ismét növelték a tervezett darabszámot, ezúttal 15000-re.

A 444-es sorozatgyártása '58-ig tartott, ebben az évben mutatták be a ráncfelvarrott verziót, a PV544-est, ami többek közt egy darabból álló szélvédőt, nagyobb hátsó lámpát és új hűtőmaszkot kapott. Az utolsó 544 1965 októberében gördült ki a gyár kapuján, ahonnan egyenesen a Göteborgi Volvo múzeumba vonultak vele, azóta is ott látható. Ő volt a gyártási száma alapján a négyszáznegyvenezredik.