Megigértem, meg is írom. :)

Íme a Volvo P1900 Sport, a svéd gyár egyik elvetélt ötlete.

Történt pedig, hogy az 1954-es évben szárnyra kelt a pletyka, miszerint a funkcionális konzervativizmus zászlóvivője - a Volvo - új utakat keres és többek közt sportautó gyártását fontolgatja. Meglepő hír volt, hiszen egy sportkocsi nem a helyváltoztatásról, hanem az élvezetekről szól. Amikor kiderült, hogy a kis sportvolvó ráadásul a Chevrolet Corvette-hez hasonlóan hipermodern üvegszálas karosszériával gördül majd ki a gyárból, a leendő vásárlók lelkesedése az egekbe szökött.

Gabrielsson úr (az egyik alapító atya) az államokba, egész pontosan Kaliforniába utazott, és egy üvegszálas hajótestekkel foglalkozó kis cégtől megrendelte a karosszéria terveit, majd hazatáviratozott, hogy készítsenek a kis gépnek alvázat. Mire hazaért, nagyrészt el is készült a csőváz a PV444 műszaki alapjaival megfűszerezve. A motort új karburátorok beszerelésével 70 lóerősre sikerült felhúzni, ami egyrészt abban az időben egy ilyen kis motortól nem volt rossz teljesítmény, másrészt ne feledjük, hogy nagyon kis tömeget kellett megmozgatnia.

Érdekes módon eredetileg nem akarták forgalmazni a kis kabriót Svédországban, mert Björn/Sven/tetszőleges nevű svéd gépkocsivásárló valószínüleg nem emocionális alapon választ magának autót, főleg nem olyat, ami ennyire nem praktikus. Ennek ellenére 1954 júniusában svéd földön tartották a tipus hivatalos bemutatóját a három addig megépült protopéldánnyal, majd "turnéra" indultak velük; ezután egész gyorsan sikerült felülbírálni a hazai forgalmazásra vonatkozó döntést. Hosszas tesztelés után 1956-ban piacra dobták az új terméket és az első évben a nagy érdeklődés dacára mindössze negyvennégy darabot gyártottak le belőle, a rákövetkező évben pedig már csak huszonhármat.

Gunnar Engellau nevét szerintem nem csak én foglalom átkaimba néha; ő az a pasas, aki élve friss elnöki kinevezésének minden lehetőségével, '57 közepén elvitte egy körre az egyik példányt, majd kiszállás után egy tollvonással megszűntette a gyártást mondván, hogy a minőség nem felel meg a Volvo által támasztott elvárásoknak. Köszönjük Gunnar, ha klasszikus roadsterre vágyunk, majd veszünk angol autót. 67 szerencsés ember van mindössze, aki jelenleg úgy vigyorog, mint a vadalma, mert a garázsában áll egy ilyen. Vagy kevesebb, hiszen azóta eltelt pár nem feltétlenül balesetmentes évtized...